VAN IGÉNYÜNK FENNTARTHATÓ GAZDASÁGRA?

2020. április 30. 18:00 - Dervalics Ákos

- avagy elősegíti-e a fogyasztói viselkedés megváltozása a környezeti és társadalmi szempontú fenntarthatóságot? 

Itthon is túl vagyunk az első sokkon, a startupok, kis és nagyvállalatok mind meghozták az első döntéseket, reagáltak a kialakult helyzetre. Több felmérés is hasonló eredményre jutott, legtöbben 3-4 hónapos tervvel készülnek. Ezek célja lekövetni a tapasztalható keresleti sokkot, és fenntartani a vállalat értékteremtő képességét. Mind a humán, mind a pénzügyi erőforrásokkal takarékoskodnak a cégek, az infrastruktúrák kihasználatlanul állnak. 

A vállalatok túlnyomó többsége kivár és figyel, miként változik a piaci környezet, rosszabb, ha abban reménykedik, mikor áll vissza a megszokott kereslet. Az is kockázatot vállal, aki előre menekülve igyekszik megjósolni, miként változik a vásárlók magatartása. Mennyi puskaporod van? Láttunk sorozatvállalkozókat a világban, akiknek ezer ötletük volt, ebből 3-4 bejött, és ők most a világ legismertebb vállalatvezetői. 

Vajon hány lehetőséged van, amit kipróbálhatsz? Pontosan annyi, amennyit az előző ötleteid árbevételéből finanszírozni tudsz. Lesznek olyanok, akiknek bejön a víziója, és hosszú távon sikeres lesz. Lesznek olyanok is, akik képesek lesznek akármiből bevételt termelni, így túlélnek, és jó eséllyel fejlődésnek indulhatnak. Sokan lesznek olyan vállalkozások is, melyekről nem hallunk többet. Vajon a vásárlók (tömegei) belátják, hogy tudatos fogyasztással tehetnek a fenntarthatóságért? Talán túlreagálják, és pusztán, mert hiányzik a vásárlás élménye, vásárlásba kezdenek azzal hitegetve magukat, hogy az árura akasztott 'energiatakarékos', 'környezetbarát', 'zöld' jelzők alapján jót tesznek, ha megvásárolják? Esetleg igazodik a fogyasztás az állami vagy EU-s termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó szabályozásokhoz, azaz azt veszik, ami minimálisan teljesíti a környezetvédelmi követelményeket, és ennél többet nem is vállalnak a fogyasztók, sem időben, hogy keressenek jobbat, sem anyagilag, hogy többet fizessenek?

Vajon melyek azok az eddig talán fel sem ismert vállalati és vezetői kompetenciák, amik ebben a környezetben majd sikerre vezetnek?

A jelen állapot inkább tűnik egy evolúciós sokknak. Hasonlóképpen, mint a természetben a táplálékláncok, úgy épülnek fel az értékláncok a gazdasági életben. Bármelyik értékláncot is nézzük, valahol az alapoknál ott van az ember, a fogyasztó. A fogyasztó most rejtőzködik, eltűnt, óvatos. A fogyasztó, mint ember viszont társas lény, nem bírja az egyedüllétet, a bezártságot, a társas érintkezés hiányát. Miként fogjuk ezt az ellentétet feloldani? Miként alakulnak és indulnak újra értékláncok? Könnyen belátható, hogy ez megint csak nem szerencsejáték. A fogyasztói viselkedés megváltozása tanulható, elemezhető és értelmezhető. 

A szervezeti tanulás és adaptáció képessége, ennek gyorsasága meghatározó. A fogyasztók, mint állampolgárok viselkedése változásának mozgatórugóit elsősorban a kulturális, szociális, társadalmi gyökerekben kell keresnünk, melyet a földrajzi / éghajlati tényezők még erősen befolyásolni fognak, emellett lesznek világszinten kötelező szabályok és ajánlások. Az állampolgárok másként fognak élni, vagy mert belátják, vagy mert szabályokat hoznak rá. Országonként eltérő reakciók lesznek vagy az egyéni viselkedési normák alakulnak át? Utazáskor elegendő lesz igazolnunk, hogy nem jelentünk fertőzésveszélyt, vagy kórokozóktól mentes zárt csatornában utazunk? Esetleg Schengen mintájára kialakulnak fertőzésveszélyt nem jelentő földrajzi területek, ahova csak egészségügyi vizsgálatot követően léphetünk be? Esetleg marad a 2 hetes karantén, és a gyakran utazni kényszerülő kollégákat nem látjuk többé? Milyen lesz az új bizalom? Fogyasztók, mint embertársaink és üzletfeleink közt kialakuló bizalmi háló vagy a társadalmat irányító írott rendbe vetett bizalom lesz, amire építenünk kell? Meglehet, ez egy optimista szemüveggel feltett kérdés volt. Ami viszont már most látszik, egy pozitív folyamat, hogy megnőtt az egymás iránti figyelem értéke. 

Persze vannak már, akik évek óta gyűjtik ezen tapasztalatokat: ők a társadalmi hasznosságot is kereső befektetők. A címben feltett kérdést úgy fogalmaznám át, meg akarunk-e tanulni minden szempontból fenntartható módon gazdálkodni? Egyik példa az InnoEnergy, már 10 éve azon dolgozik az innováció eszközeivel, hogy Európa energiaellátása környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is fenntartható működésre álljon át. Az innovációk értékelési szempontrendszerében a kezdetek óta szerepelnek a társadalmi tényezők. A jó hír, hogy itthon is egyre gyarapodik a száma azoknak, akik a társadalmi hasznosságot szem előtt tartva fektetnek be, ők már évekkel a többség előtt járnak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://greenbrother.blog.hu/api/trackback/id/tr7915806276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása