Miért van kevés külföldön is sikeres magyar cég, és miért nem lehet meghatározni az ő sikerük receptjét? Miért nem tud kitörni Magyarország a közepes jövedelem csapdájából, és hogyan segíthetnének a cégek a kitörésben? Lakatos Péter mérnök-üzletemberrel, Szendrői Gábor közgazdásszal, befektetési bankárral és Dervalics Ákos mérnök-üzletemberrel beszélgetett Renczes Ágoston az Azonnali.hu-n.
Az Azonnalin kibontakozott egy vita arról, hogy Magyarországnak szükséges-e egy az EU-n belül egy közép-európai szövetségben ellensúlyt képeznie a francia-német tengellyel szemben, illetve arról, hogy lehet-e, kell-e többnek lennie hazánknak egy összeszerelő országnál. Önök azt járták körbe egy kétrészes cikksorozatban a Növekedés.hu-n, hogy a cégeknek mi kell ahhoz, hogy sikeresen ki tudjanak lépni a nemzetközi piacra, és hazánk kitörjön a „közepes jövedelem csapdájából”. Röviden összefoglalnák, hogy mit takar a közepes jövedelem csapdája?
Szendrői Gábor: A közepes jövedelem csapdája a középszegény, vagy más szóval a középgazdag országokat jellemzi. Azt a jelenséget hívjuk így, amikor egy kifejezetten szegény ország vagy régió elkezd felzárkózni, erre talál is egy sikeres modellt, de aztán ez a modell kifullad – a felzárkózás lassul, majd megáll. Régóta folyik vita arról, hogy egyes országok hogyan juthatnak el az angolszász vagy a nyugat-európai gazdaság szintjére.
A kérdés nem az, hogy ugyanaz a modell, ami addig működött, jó-e, hanem az, hogy az új modellnek mik az elemei.
Pozitív példaként az ázsiai kistigriseket szokás felhozni: Szingapúrt és Koreát vagy Európában Finnországot, Írországot és egyre inkább Észtországot. Szingapúrban a hetvenes években még disznók rohangáltak az utcán. Mára az egy főre jutó termelésben a vezető állam.
Az ellenpélda Argentína, ami az 1920-as évekig egy szuper ország volt, ami párhuzamba volt állítható az európai és az angolszász országok gazdagságával, majd egy óriási olló nyílt, és odáig jutottak, hogy mára ezekhez képest szegények, mint a templom egere.
Az elmélet tehát arról szól, hogy lehet gazdagodni valameddig, viszont van egy üvegplafon, ami után ugyanazzal a logikával, az értékláncban változatlan szerepeket betöltve nem lehet tovább zárni az ollót. Erről a közgazdászok úgy beszélnek, hogy milyen intézményi keretekkel lehet megágyazni a továbbfejlődésnek. A közgazdasági elemzések intézményrendszerről, fenntarthatóságról, megbízhatóságról, oktatásról, innovációról és hasonlókról szólnak.
Mi arról az oldalról közelítettük a problémát, hogy a GDP-t nem az intézményrendszer, hanem a cégek termelik. Azt próbáltuk megnézni, hogy mit kell a vállalatok oldaláról csinálni ahhoz, hogy Magyarország ki tudjon törni a közepes jövedelem csapdájából és gazdag ország legyen. Ez egy párhuzamos megközelítés, nem üti a másikat – mindkét oldal feltételezi a másikat, egyik oldal sem értelmezhető a másik nélkül.
