Manapság naponta halljuk, hogy csökkentenünk kell a szén-dioxid kibocsátást, az energiafelhasználást, miközben az elmúlt fél év fogyasztás-visszaesése minden más törekvésünknél nagyobb mértékű hatást tett e céljainkra

Magam is hetente csak 2x járok be az irodába, ez megy kerékpárral, tömegközlekedéssel. A többi munkát otthonról végzem. ügyintézések is online történnek, az autó hétvégi szórakozás eszközévé szorult vissza. Sokan mások is így, vagy hasonlóképp vannak ezzel. Mégis mi változott?

Ennek megértéséhez látnunk kell, hogy évtizedeken keresztül együtt éltünk, tudósok, kutatók, aktivisták intenzív kommunikációjával, mi szerint csökkentenünk kell az energiafelhasználást, az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy a Földi élet hosszú távon fenntartható maradjon. Évről évre láthattuk politikai nyilatkozatok és nemzetközi megállapodások napvilágra jöttét, a grafikonok mégis mást mutattak. Láthatjuk, nem elég az, ha bárki bármiti is mond az embereknek, nem hallgatnak rá. Be kell látnunk, hogy az emberek többsége nem fog lemondani az anyagi javakról pusztán azért mert mondják neki. A kereskedő nem fogja azt mondani, vásárolj kevesebbet, mert azzal véded a környezetedet. Takarékoskodj az energiával! Hogyan? Könnyebb engedni a divatáruk vonzó csábításának, mint lakásfelújításra gyűjteni.

A félelem attól, hogy meghalunk, vagy csak betegek leszünk már láthatóan elég erős tényező volt ahhoz, hogy tömegek maradjanak otthon, alapjaiban változtassák meg szokásaikat és ezáltal fogyasztásukat. Sokak számára az egészség és boldogság fontosabb tényezővé lépettt elő az életében, mint az anyagi javak megszerzése. Ez a hozzáállásbeli változás az, ami tartós tud lenni és ugyanolyan nehezen változtatható meg, mint ami azelőtt volt. Az emberek látják ennek előnyeit: és nem azt, hogy kevesebb energiát fogyasztanak. Ez számukra nem (vagy csak alig) érzékelhető! Az viszont érzékelhető, hogy sokkal kevesebb időt töltenek utazással, vásárlással, több idejük jut egymásra, családra, még úgy is, hogy részben online tartják a kapcsolatot. Élethatékonyság!

Élethatékonyság (Schalk Cloete)

Az élethatékonyság végső soron a boldogságban eltöltött évek száma osztva az átlagos napi kiadásunkkal. Ebben a képletben a boldogságban eltöltött évek száma egyenlő a várható élettartam és a személyes elvárásnak megfelelő jóléti idő arányával. Könnyen belátható, hogy az élethatékonyságot növelő tényezők közé tartozik az egészséges életmód, az emberi kapcsolatok ápolása, céltudatos életvitel, és a fogyasztás csökkentése